Annyira forrón nem eszik a kását, de…

Figyelemre méltó írással jelentkezett a Reflektor blogon Tóth Barnabás, Tömegesen vándorolnak el a magyarok Kárpátaljáról és a Vajdaságból címmel. Az alapvetően korrekt cikkben a láthatóan hozzáértő szerző, egy-két, kisebb-nagyobb ferdítéssel, csúsztatással orientálja olvasóit – nem feltétlenül a helyes irányba. Éppen ezért a kárpátaljai vonalat illető észrevételekhez fűznék pár mondatocskát, segítve az érdeklődő Olvasó pontos eligazodását. 

Beregszász központja

De mielőtt ezt megtenném, szeretném leszögezni: a cikk szerzőjével ellentétben kiinduló álláspontom az, hogy az elvándorlás Közép- és Kelet-európai probléma, nem csak – kiragadva – Kárpátalja, vagy Vajdaság szintjén értelmezhető.

Az kétségtelen tény, hogy a nem EU-s Kárpát-medencei államok esetében a magyar állampolgárság megadása tekintetében tapasztalható kettősség.

Szerbiában elsősorban a képzett rétegek áttelepültek, de sajnos sokszor már nem is Szeged környékére, mint az divat volt régebben is, hanem Nyugat-Európába. Ugyanakkor Kárpátalján minden elvándorlás ellenére sikertörténet az állampolgárság, amellyel 

meg tudtuk menteni a magyarokat az ágyútöltelék szereptől a keleti fronton, továbbá kevés pénzért könnyebben jutnak orvosi szolgáltatáshoz (Nyíregyháza, Debrecen). Ez utóbbi azért nem elhanyagolható egy cseppet sem, mert Kárpátalján lényegében nincs ellátás, vagy, ha van, akkor magyar mércével is drága.

(És mindemellett hivatalos adat – nyilvánosan – nem lelhető fel arról, hogy hány kárpátaljai magyar állampolgár van, hiszen védeni kell őket a retorzióktól, ami, ugye, háborút viselő országban nem mellékes…).

De Tóth cikkének szellemi alapvetése is különbözik az alapvető nemzetpolitikai célkitűzéstől, miszerint, hogy mindenki a szülőföldjén boldogulhasson, mert nem kívánja az anyaország elszívni a fiatalokat és az értelmiséget, hiszen azzal kiürítenénk ősi szállásterületeinket. Lehet, hogy kicsit fennkölt és magasztos a stílus, de a lényeg szerintem pontosan benne van és érzékelhető. Hiába Trianon minden fájdalma, hiába az érzelmi hevülés, a politikai-gazdasági racionalitás elsőbbséget élvez.

A vereckei emlékmű

Éppen ezért van az, hogy az ukrajnai munkavállalók ügyében szándékosan ukrajnai ukránokat toboroznak, nem magyarokat, holott nemzettársainkkal könnyebb lenne, hisz az anyanyelv is közös. És az vajon mitől is lenne ördögtől való, ha Beregszászról, mondjuk, átjárnának Kisvárdára vagy Nyíregyházára dolgozni? Semmitől. Ugyanakkor jelenleg ez szinte lehetetlen a határok nehéz átjárhatósága miatt.

Azt is írja Tóth Barnabás: „A Vajdaságban Magyarország egy mindeddig példátlan nagyságú, öt éves program keretében 50 milliárd forintból támogatja a helyi magyarság gazdaságfejlesztését. Kárpátalján kisebb kerettel, de hasonló célból indították el az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Programot. Csak remélhetjük, hogy ezek a pénzek elegendőek lesznek a kettős állampolgárság által elindított vagy legalábbis megkönnyített elvándorlás megfékezésére”.

Hát pont ez az! 

Az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Program pont az otthon maradást célozza, hiszen három területen kapnak a vállalkozók támogatást: mezőgazdaság, turizmus, vállalkozásfejlesztés. 

Szerintem nehéz lenne elvándorolva naponta földet művelni a szülőföldön…

És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy Kárpátalján (a magyar kormánynak köszönhetően) a könyvtári dolgozók, önkormányzati dolgozók, tanárok, orvosok, egészségügyi dolgozók, oktatást segítő munkatársak, levéltárosok havi rendszerességgel fizetés-kiegészítést kapnak, azzal a nem titkolt céllal: hogy maradjon az értelmiség. Nem sok pénz, de arra elég, hogy helyben tudjon maradni az, aki akar.

Csak a nagyon korán kelők hallhatják a Kossuth Rádióban (általában hajnali 5 és 6 között), hogy a Nemzetpolitikai Államtitkárság tematikus évei szintén támogatják a helyben maradást. Ilyen volt a külhoni szakképzés éve, vagy a külhoni családi vállalkozások éve.

Kár, hogy nem kapnak akkora kommunikációs felületet, mint Vajna Tímea vizespólós, meg Habony Árpád magángépes képei, holott össznemzeti szempontból talán egy picit fontosabb törekvésekről, döntésekről és ügyekről beszélünk.

Már csak azért is, mert szerintem felettébb téves és hibás megközelítés a – kétségkívül létező – elvándorlást nemzetpolitikai problémaként beállítani, hiszen ez éppen úgy érinti hazánkat, mint Lengyelországot, Romániát, Horvátországot.

Sokkal helyesebb az az út, amit az anyaország kormánya választott a magyar testvéreink szülőföldön maradását elősegítendő.

Címkék: hírek
http://verecke.blogstar.hu/./pages/verecke/contents/blog/39291/pics/lead_800x600.jpg
hírek
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?