Az emlékműgyalázás nacionalista hétvégi hobby Kárpátalján

Bejárták a közösségi médiumokat a hétvégén Huszton megörökített képek. Sajnos nem a híres várromról, vagy Kárpátalja egyik legrégebbi templomáról készültek a fotók, hanem arról, hogy ismeretlenek zöld festékkel leöntötték a Kölcsey-emlékművet, amelyen a szerző arcképe mellett a Huszt c. epigramma is olvasható. Talán mindnyájan emlékszünk rá tanulmányainkból: „bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék…”

Sajnos nem ez az első eset az utóbbi hónapokban, hogy hasonló történik. Ungváron néhány hét leforgása alatt, előbb a Petőfi-szobor kardját törték le, majd a második világháborúban elhurcoltak emlékére állított oszlopot öntötték le vörös festékkel.

És az is mostanában történt, hogy a Beregszász melletti hegyen álló magyar zászló letépődött. Kárpátalja kormányzója szerint a szél tépte le, bár ennek némiképp ellentmond az a tény, hogy az ukrán külügyminiszter Twitter-üzenetben kért bocsánatot a magyarságtól. A kárpátaljai híreket régebb óta figyelemmel követők pedig még arra is bizonyára emlékeznek, hogy rendszeres szórakozás volt ukrán nacionalisták körében a vereckei honfoglalási emlékmű meggyalázása.

A festékkel leöntött emlékmű (Fotó: BA)

Különösen annak fényében furcsa és kiábrándító hírek ezek, hogy Magyarország külön kormánybiztost jelölt ki Kárpátalja és Magyarország együttműködésének előmozdítására, akinek feladatai közé tartozik az is, hogy ne csak az Ukrajnában élő magyarságot, hanem a többségi nemzethez tartozókat is segítse. Ráadásul a magyar kormány a kezdetektől azért lobbizik Brüsszelben, hogy Ukrajna állampolgárai vízum nélkül utazhassanak az EU területére.

A Miniszterelnökség Kárpátaljáért Felelős Kormánybiztossága például Tarasz Sevcsenko szobor állítását finanszírozta Beregszászon, hogy a településen kisebbségben élő ukránok méltó módon tiszteleghessenek „nemzetük Petőfije” előtt. Sorolhatnánk a további humanitárius segítségek tucatjait is, amelyekkel az ukránokat és Ukrajnát támogatja a hozzá képest parányi méretű Magyarország, de nem célunk kérkedni a segítséggel, pusztán arra a folyamatra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy időnként elég egyoldalúan működik a szomszédos országok közötti partnerség.

Tarasz Sevcsenko magyar támogatásból felállított szobra Beregszászon (fotó: karpatalja.ma)

Nem állítjuk persze, hogy mindent ukránt felelősség terhel ezekért a cselekedetekért, sőt a józan többség ugyanúgy elutasítja ezeket a barbárságokat, mint a magyarok, vagy a többi nemzetiség. Ugyanakkor az is tény, hogy további nyugtalanító folyamatok is megfigyelhetőek keleti szomszédunkban. Olyan törvényeket fogadnak el, amelyek korlátozzák a kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való hozzáférés lehetőségét, vagy éppen a magyar nyelv használatát a médiában. És ezek már egyértelműen és világosan annak a kormánynak a fejéből pattannak ki, amely a következő pillanatban európai értékekről és európaiságról beszél.

Amíg Ukrajna nem vezet be zérótoleranciát a kisebbségek elleni bűncselekmények tekintetében, amíg a törvényalkotásában ülő „honatyák” teret engednek a magyar, román, szlovák, lengyel és cseh kisebbség elleni szankcióknak, addig a szélsőségesek csoportjai is ugyanolyan bátran gyalázzák majd meg Petőfi, Kölcsey, vagy éppen a honfoglalás emlékét. Ez pedig nem méltó az ukrán néphez, és nem szokásos Európában sem, ahová éppen tartanak.

Uz Bence

 

http://verecke.blogstar.hu/./pages/verecke/contents/blog/39439/pics/lead_800x600.png
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?